Az Árpád-ház első nagy válság-időszakát I. András (1046-1060) konszolidálta. Trónra kerülése előtt zajlott a Vata féle pogányfelkelés, mely elűzte (és megölte) I. Pétert, majd mártírhalálra ítélte Gellért püspököt is. A Magyar Királyság a káosz szélére került. Ám Gellértnek még sikerült hazahívnia (megkínzása és megölése előtt) a Szent István korában előzött Árpád-házi hercegeket: Andrást és Bélát. A magyarság esélyét így a rendteremtésre és a békés fejlődésre az idősebbik herceg András jelentette. 

I. András a Chronica Hungarorumban. Forrás: hu.wikipedia.org 

András édesapja Vazul volt (Géza fejedelem Mihály nevű testvérének fia), édesanyja pedig egy ismeretlen nevű kijevi hercegnő. Andrásnak már gyermekkora is hányattatott volt, hiszen alig volt 16 esztendős, amikor I. István félve a pogányok előretörésétől és attól, hogy Vazul mögé állva esetleg hatalomra törnek megvakíttatta Vazult és elűzte az országból gyermekeivel (Andrással) együtt.

Előzetésük után először Csehországba kerültek, majd nemsokkal később tovább mentek Lengyelországba, ahol Mieszko fejedelem fogadta őket. A lengyel udvarban csak Béla maradt, a másik két testvér tovább állt Oroszország irányába. Itt Bölcs Jaroszláv vendégszeretetét élvezték. Gellért hívó szavára a 1046-ban indult haza, majd a már említett pogányokkal kötött rövid életű kényszerszövetség és Péter legyőzése után 1046-ban – Levente nevű bátyja halála után - került a Magyar Királyság trónjára. Első intézkedései közt visszaállíttatta a keresztény rendet.

A belső rend helyreállítása után András első dolga a németekkel való békekeresés volt. Ennek érdekében már 1047-ben követeket küldött III. Henrikhez és kész volt területeket átengedni, valamint adót fizetni, de a hűbérességet nem vállalta. A háborúra készülve, 1048 elején hazahívta testvérérét Lengyelországból és Bélát tette meg a magyar hadak fővezérévé, aki nagy politikai és hadvezetési tapasztalatokkal rendelkezett. András testvérének adta az ország egyharmadát (dukátus), ami a hatalmas terület mellett, nagyfokú önállóságot is jelentett Béla számára. Mindemellett, mivel nem volt még fiú utódja, megígérte Bélának, hogy halála után rá hagyományozza a magyar koronát is.

1051-ben Henrik haddal indult Magyarország ellen. A német sereg két irányból közeledett a magyarok felé. Az egyik csapat a Vágon átkelve a Nyitra folyóig hatolt, a másik sereg pedig a Dunát biztosította, és az utánpótlást szállította a főerők részére. A magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban II. Konrád ellen. A német sereg elől a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították. A németek ennek ellenére a Vértesig, egyes források szerint Székesfehérvárig jutottak, ám éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott. A németeket a magyar csapatok közben folyton kísérték és apróbb összecsapások szinte mindennaposak voltak. Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva a Vértest, északra fordulnak az utánpótlást szállító hajókhoz. De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek - németek nevében-, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza Regensburgba. A legenda szerint a Vértes onnan kapta nevét, hogy az elfáradt és éhező németek vértjeiket eldobálva indultak tovább észak felé.

Henrik a következő év tavaszán, 1052-ben újra betört Magyarországra, okulva az előző hadjárat kudarcából, most végig a Duna mentén haladt. A támadás első színhelye Pozsony volt, ahol a jól felkészült vár nyolc hétig állta a németek támadását. A csatát végül a Búvár Kund néven elhíresült személy döntötte el. Az eredetileg Zotmund névre hallgató várvédő az éj leple alatt a német hajók alá úszott és megfúrta azokat. a német császárnak újra vesztesként kellett elhagynia Magyarországot. A béke megpecsételése érdekében András fiát, Salamont és Henrik nővérét, Juditot eljegyezték egymással.

Trónviszály: Salamon és a német hercegnő közti eljegyzés előtt, András megszegte öccsének, Bélának 9 évvel korábba tett esküjét – melyben a trónt neki ígérte – és királlyá koronáztatta (1057-ben) fiát, Salamont. A várható testvérháború elkerülése érdekében András 1059-ben Tiszavárkonyba hívatta testvérét és felkínálta neki választásra a koronát és a kardot, a korona a királyságot a kard pedig a dukátust jelképezte. Ha Béla a koronát választja a király hívei helyben lekaszabolják, ha a kardot veszi el békében uralkodhat a saját országrészében. Ekkor Béla egyik híve, Miklós ispán megsúgta neki, hogy ha kedves az élete választása a kardra esik. Béla megértette és a kardot választotta.

Ezután végérvényesen megromlott a két testvér kapcsolata, Béla Lengyelországba ment családjával együtt és hadat gyűjtött. Felesége családi kapcsolatainak köszönhetően, II. Boleszló fejedelem segédcsapatokat adott a magyar hercegnek, aki elindult, hogy visszaszerezze a koronát. Először a Tiszántúlon került egymással szembe a két sereg. András oldalán ott voltak a kibékített német csapatok, Béláén pedig a lengyelek. Bélának sikerült megosztani András csapatait és győzelmet aratott felettük, később Moson közelében is összecsaptak a testvérek. Andrást a német császárság felé menekítették, Béla azonban csapatokat küldött elébe és a szövetséges határőr népekkel lezáratta a menekülési útvonalat a mosoni kaput. A lebénult András sorsa megpecsételődött, a mosoni csata során az András szállító szekér felborult és lovak szekerek tiporták, így került testvére fogságába Zircre és nemsokára ott is halt meg.

Európa kontra Oroszország olyan erőviszony-dilemma mely sokakat foglalkoztat mostanában, főleg azóta, hogy Oroszország agresszorként viselkedik (más országokat támad meg, atomfegyvereivel fenyegetőzik) illetve amióta a Donald Trump vezette USA nyíltan kommunikálja, hogy magára hagyja Európát. 

Mindehhez társul, hogy a legfrissebb hírek szerint Oroszország Oresnyik típusú közepes hatótávolságú rakétákat telepít Fehéroroszországba hogy ezekkel fenyegesse Európa nagyvárosait.

A nemzetközi helyzet kétségtelenül nagyon feszült, az Európai Unio (NATO) illetve Oroszország között kifejezetten rossz és nem csak Ukrajna kapcsán, de minden téren. Az EU tagállamai ugyanis úgy gondolják (Magyarországot és időnként Szlovákiát is kivéve) hogy Oroszország nem elégszik majd meg Ukrajna esetleges legyőzésével és idővel (talán 1-2 éven belül) megtámadhatja Európa országait is (helyreállítandó a hajdani szovjet érdekszférát). Ha ez bekövetkezik akkor a NATO a híres-neves 5.cikkely értelmében összefogva kellene hogy megállítsa Oroszországot. Ezzel kapcsolatban azonban egy jelentős probléma merül fel: ezt a cikkelyt eddig még soha nem alkalmazták, így értelmezése is rugalmas lehet: nincs ugyanis rögzítve, hogy az összefogás teljeskörű kell hogy legyen. Egyes országok csekély segítséggel is teljesíthetik kötelességüket, például az USA mely Trump vezetésével érezhetően inkább kimaradna egy USA - Európa konfliktusból. Tehát előfordulhat, hogy egy esetleges orosz támadás esetén Európa ellen az USA csak minimális dolgokkal teljesítené az 5. cikkely szerinti kötelességét. Így az európai NATO magára maradna az orosz támadással szemben. De nézzük EBBEN az esetben milyen esélyei lennének Európának?

Oroszország lakossága ugyan harmada az európai NATO lakosságának, ám hadseregének létszáma közel azonos vele. Harckocsik terén jelenleg Oroszország csak kis mértékű lemaradásban van (5750 tank szemben az európai NATO 6450 harckocsijával), vadászgépek terén pedig feleannyi mennyiség áll rendelkezésére jelenleg (833 orosz vadász szemben az 1700-1800 európai géppel). Ugyanakkor tüzérség, rakétarendszerek és nukleáris tömegpusztító fegyverek terén teljes az orosz fölény. Összességében tehát kiegyenlített a helyzet, DE figyelembe kell venni a sokkal nagyobb volumenű orosz hadiipart, mely sokkal olcsóbban tud előállítani harcieszközöket (saját energiahordozói miatt) így harckocsik és vadászgépek terén beérheti és be is előzheti az európai fegyvergyártókat. Amellett az európai NATO összeadott számai mögött nagyon vegyes minőség van és a 30 európai tagállam fegyverrendszerei egyszerűen nem is adhatóak össze, hiszen minden tagállam elkülönít valamennyit saját célokra (ezeket nem rendeli alá a közös hadműveleteknek háború esetén). Ha már szóba kerültek a tömegpusztító nukleáris fegyverek: ezek bevetésére csekély az esély egy hagyományos fegyverekkel meginduló háborúban két okból is: egyrészt mert az agresszor nyilván nem egy atomsivatagot akar bekebelezni (ahogyan Ukrajnában sem alkalmaznak ilyen eszközöket a megszerzett területeken újrainduló élet miatt) másrészt pedig a világ atomhatalmai pontosan tudják, hogy ha valaki elkezdi ezek bevetését, annak nem lesz vége míg kölcsönösen el nem pusztítják egymást. Marad tehát fenyegető erőként (legfeljebb korlátozott taktikai, front-bevetések formájában). 

Visszatérve az erőviszonyokra, ha figyelembe vesszük a fentebb leírtakat harci-eszközök és gyártó-kapacitások terén, akkor Oroszország igenis fölényben van az európai NATO-val szemben, amit a fejlett európai tagállamok tudnak is nagyon jól, éppen ezért akkora a félelem és a pánik a vezetőik soraiban. Gyakori érv a az Európa elleni orosz támadást esélytelennek látók részéről, hogy ha Oroszország Ukrajnával sem bír el akkor hogyan is gondolhatna Európa megtámadására? Nos az a helyzet, hogy Ukrajnában a jelenlegi haderejének csupán kb 45 százaklékával harcol (600-700 ezer katonával) és nem is rendelt el általános sorozásokat. Egy Európa elleni támadás esetén ez másképp lenne: legalább 1 - 1,5 millió katonát tudna bevetni. Ukrajnában felörlő harcot vívnak az oroszok, elhúzva a küzdelmet, hogy Ukrajna feladja és kimerüljön minden téren. Kezdettől ezt a stratégiát követték. Ám egy előkészített általános offenzíva például a Baltikum és Lengyelország ellen teljesen máshogy zajlana. Végül tegyük hozzá: a nyugat által felduzzasztott és mindennel ellátott ukrán hadsereg jelenleg közel kétszerese annak, amit ma Kelet-Európa ki tudna állítani (8-9 ország együttesen). Így abból a tényből, hogy Ukrajnával nehezen bírnak, nem következik az, hogy a feleakkora Kelet-Európával is nehezen boldogulnának. 

A zárógondolat történész szemmel az, hogy Oroszország igenis valós veszély Európára nézve, mert mind gazdasági ereje, mind hadiipara mind pedig élőerő volumene alkalmassá teszik egy nagyobb támadásra, amihez ráadásul politikai vezetése és birodalmi ambíciói is hozzáadódnak. Az elismert brit hadtörténész John Keegan régóta publikál arról az elméletéről (melyet egyébként az orosz Viktor Szuvorov is oszt) miszerint 1941-ben az oroszok Németország elleni támadásra készültek, csak épp Hitler megelőzte őket. Történelmi szempontból most nagyon hasonló a helyzet: adott egy birodalmi törekvéseket dédelgető orosz diktátor és egy felfejlesztett, felduzzasztott orosz hadsereg és adott egy gyenge Európa. Óriási a kísértés. Akkoriban az oroszok tönkreverték a németeket és megszállták Kelet-Európát. Kérdés, hogy a történelem ismétli e önmagát?

Adolf Hitler (1889-1945) A kép forrása: historyextra.com

Adolf Hitler a világtörténelem egyik legnegatívabb figurája, aki a második világháború kirobbantásával és a holokauszt elrendelésével 50 millió ember halálát okozta. Bár sajátosan alakult a nőkhöz való viszonya és halála előtt két nappal meg is nősült, soha nem születtek utódai. Ugyanakkor vérvonala még ma is létezik, vagyis családjának akadnak ma is élő leszármazottai. A témával David Gardner újságíró, a Daily Mail munkatársa foglalkozott behatóbban és írt róla könyvet, The Last of the Hitlers címmel. Szintén érdekes cikket írt Hitler leszármazottairól Bolcsó Dániel újságíró (2020 július 4. Index):

" Kétségtelen, hogy a Hitler-utódok igyekeznek magukat eltávolítani a problémás elődtől, ám az vitatott, hogy ezért milyen messzire voltak hajlandók elmenni. Egy nagy karriert befutott könyv szerzője (David Gardner) szerint megállapodtak, hogy tudatosan nem vállalnak gyereket, hogy ezzel véget vessenek Adolf Hitler vérvonalának. Egyikük ezt később tagadta, de az tény, hogy gyereke egyetlen ma élő leszármazottnak sem született, és a korukból ítélve nagy valószínűséggel már nem is fog." 

Először is a szülőkről: édesanyja Klara Pölzl (háztartásbeli, korábban cseléd), édesapja Alois Hitler vámtisztviselő. Házasságkötésükre 1885 január 7-én az ausztriai Braunau Am Inn városkájában került sor. A házaspárnak összesen 6 gyereke születet: Gustav (1885), Ida (1886), Otto (1887), Adolf (1889), Edmund (1894) és Paula (1896), de közülük csak Adolf és Paula érték meg a felnőtt kort. Klara és Alois gyermekei, leszármazottaik szerteágazó családfát mutatnak meg számunkra. 

Hitler szülei: Klara és Alois. Forrás: www.cultea.fr

Adolf Hitlernek Paula (mint édestestvér) mellett még két olyan féltestvére is volt, akik szintén megérték a felnőttkort:  Alois Jr. és Angela. Ők a közös apa, idősebb Alois Hitler első házasságából származtak. Paula utód nélkül halt meg 1960-ban, a közvetlen rokonok közül utolsóként.

Az ifjabb Aloisnak két házasságából született egy-egy fia, William Patrick és Heinz Hitler. Heinz a nácik lelkes támogatója és állítólag Adolf kedvenc unokaöccse volt, a második világháborúban a keleti fronton harcolt, és szovjet hadifogságban halt meg, gyereke nem született. A háborúban már amerikaiként, a haditengerészet tagjaként a nácik ellen harcoló William Patricknek viszont négy fia is volt: Alexander Adolf, Louis, Howard Ronald és Brian William Stuart-Houston. Közülük egyedül Howard Ronald házasodott meg, de ő utód nélkül meghalt autóbalesetben. A másik három fiú ma is él.

Angelának három gyereke született, közülük Geli, aki közeli (máig nem igazolt pletykák szerint szexuális jellegű) kapcsolatban állt Adolf nagybátyjával, 1931-ben, 23 évesen öngyilkos lett, nem volt gyereke. Leo Rudolf Raubal Jr.-nak és Elfriede Raubalnak viszont született egy-egy fia, Peter Raubal és Heiner Hochegger.

Maradt tehát öt élő leszármazott, akik Adolf Hitler unokaöccseinek és unokahúgának gyerekei: az egyik testvér ágáról az amerikai Alexander, Louis és Brian Stuart-Houston, a másikéról az osztrák Peter Raubal és Heiner Hochegger. 

Említést érdemel még egy francia férfi, bizonyos Jean-Marie Loret, aki azt állította, hogy édesanyja az 1948-as halála előtt fedte fel előtte, hogy a német katona, akitől rövid viszonyuk során az első világháború alatt teherbe esett, Adolf Hitler volt. Ezt Hitler inasának emlékiratai és egyes történészek is megerősítették, de a mai uralkodó szakmai álláspont szerint nagyon valószínűtlen, hogy valóban így történt volna - ezért Loret-t nem szokás Hitler-örökösnek tekinteni. Mindenesetre az 1985-ben meghalt férfinak kilenc gyereke volt. 

Adolf Hitler családfája. Forrás: www.thoughtco.com

A hivatalosan elismert utódok közül a legidősebb az 1931-ben született, azaz most 89 éves Peter Raubal, a legfiatalabb pedig az 1965-ös születésű, 55 éves Brian Stuart-Houston. Mivel egyiküknek sem született még gyereke, és az életkoruk alapján nagy biztonsággal kijelenthető, hogy már nem is fog, minden bizonnyal ők az utolsó Hitlerek, és a náci diktátor vérvonala véget ér velük.

Az osztrák rokonok kiléte ismertebb volt, de az amerikai leágazásról sokáig keveset lehetett tudni, egészen egy 2000-ben megjelent újságcikkig, amely felfedte az utódok kilétét. Egy évvel később, 2001-ben jelent meg egy brit újságíró, David Gardner The Last of the Hitlers (Az utolsó Hitlerek) című könyve, amely a Stuart-Houstonok felkutatásáról szól (Ebből 2006-ban dokumentumfilm is készült). A könyv nyomán terjedt el, hogy a fivérek titkos paktumot kötöttek, hogy nem vállalnak gyereket, hogy véget vessenek a hitleri örökség továbbélésének. 

Nem kötöttek paktumot, de egymás között beszélgettek az életük hátterében meghúzódó teherről, és úgy döntöttek, hogy egyikük sem fog megházasodni, egyiknek sem lesz gyereke. És ezt – a paktumot a mai napig betartották – mondta erről egy könyv megjelenése utáni interjúban Gardner.

Valójában máshol maga a szerző is megjegyzi, hogy az egyik fivér, Alexander szerint ő soha nem vett részt ilyen megállapodásban, és ezt évtizedekkel később is megerősítette (bár azt a lehetőséget fenntartotta, hogy a testvérei igen). Alexander 2018-as megszólalásakor egyébként azt is elmesélte, hogy az egyik, meg nem nevezett testvére egy zsidó nőt szeretett volna feleségül venni, de a kapcsolat épp a rokoni szálak kiderülése után, a hírhedt nagy-nagybácsi miatt szakadt meg.

Így alakult, hogy a faji felsőbbrendűség legnevesebb hírnöke, az árja vér tisztaságáért tevékenyen dolgozó népirtó vérvonala alighanem örökre megszakad."  

• Forrás: Bolcsó Dániel: Hitlernek ma is élnek utódai, de nem vállalnak gyereket, véget ér a vérvonal. (Index - 2020 július 4.)
• A családfa forrása: https://www.thoughtco.com/hitlers-family-tree-1779646 

A kép forrása: bridgemanimages.com

Adolf Hitler 1933 január 30-án került hatalomra Németországban (mint kancellár) mégpedig szabad választások útján és Paul von Hindenburg köztársasági elnök által kinvezve. Szervezete a nemzetiszocilaisták pártja azonnal minden hatalmat a Führer kezébe összpontosított egyrészt a felhatalmazási törvény révén másrészt pedig a totális diktatúra kiépítésével, mely az egész német államot átszövő SS (Schutzstaffel) segítségével magas hatékonysággal működött. Hitler tehát 1933-tól az SS-re és a hatalmasra növelt, 7 milliós német hadseregre, a Wehrmachtra támaszkodva megkezdhette nagyszabású tervei megvalósítását.

A Führer tervei között három cél emelkedett a többi fölé: meghódítani (és a III. Birodalom fennhatósága alá helyezni) a kontinens államait, elpusztítani az európai zsidóságot és kizárólagos ideológiává tenni a nemzetiszocializmust. Mindezen tervek megvalósítását 1933-ban kezdte meg, de 12 esztendővel később, 1945-ben mégis feladni volt kénytelen céljait és öngyilkosságot elkövetni a berlini kancellári bunkerében (1945 április 30-án, 15 óra 20 perckor). Mi történt a két időpont között, ami meghiúsított mindent, amit eltervezett? Nézzük sorban az okokat.

1.Nagyhatalmi szövetség kialakulása Németország legyőzésére.

Legelső helyre kell helyezzük a Szovjetunió - USA - Egyesült Királyság szövetség létrejöttét, mely több lépcsőben történt. Először az amerikai kongresszus 1941 március 11-én megszavazta meg a kölcsönbérleti törvényt (Lend-Lease Act), mely lehetővé tette, hogy a hatalmas amerikai ipar támogatni tudja a Hitler ellen harcoló államokat, így Angliát és a Szovjetuniót. Az amerikaiak innentől tonna szám küldték a hadianyagot a vörös hadsereg számára, többek közt fél millió teherautót 1941 és 1945 között, mellyel hihetetlenül nagy segítséget biztosítottak Sztálin hadserege számára. 

A Hitler elleni összefogás második lépcsőjében 1941 augusztus 12-én megszületett az úgynevezett Atlanti Charta, melyet előbb az angolok és amerikaiak írtak alá (Churchill és Roosevelt) majd csatlakozott ehhez a Szovjetunió (Sztálin) is. Nem sokkal megkötése után, 1941 december 8-án lép a háborúba hivatalosan is az USA. Végül harmadik lépcsőben következtek a konferenciák, melyeken a nagyhatalmak konkrét ügyekben, hadműveletekben is egyeztettek Hitler legyőzésére.  Az első ilyen konferencia az afrikai Casablancában volt (1943 januárjában), melyen még a Szovjetunió nem vett részt, viszont megtervezte a szövetségesek afrikai partraszállását. A második a teheráni konferencia lett 1943 októberében (mely a második európai front megnyitását döntötte el), a harmadik a jaltai 1945 februárjában volt, végül az utolsó: Potsdamban zajlott 1945 júliusában (és már a háború utáni rendezésről szólt). A felsorolt találkozók és szerződések révén egy olyan erős nagyhatalmi szövetség jött létre angol, amerikai és szovjet részvétellel, mely minden téren (gazdaságilag és katonailag is) túlerőt jelentett a hitleri Németországgal szemben.

A három nagyhatalom vezetője a teheráni konferencián. Forrás: thoughtco.com

2.A Szovjetunió katonai potenciálja

A második világháború legfontosabb és legjelentősebb frontja 1941 júniusától egészen a háború végéig a keleti front volt. A német hadsereg 1941 őszén ugyan megközelítette Moszkvát, ám ekkor Sztálin jelentős erőket csoportosított át a Szovjetunió Uralon túli területeiről, mely megfordította a fronthelyzetet és a moszkvai csatában orosz győzelmet hozott. Ez volt a németek első veresége a keleti fronton 1941 október 2 és 1942 január 7 között. 

Innentől a szovjetek fölénye élőerőben és a páncélosok számában is fokozatosan kezdett növekedni. A sztálingrádi csatában 1943 februárjára nem csupán győzelmet arattak a németek felett, de bekerítettek és felmorzsoltak egy közel 300 ezres Wehrmacht-haderőt is. Közben beindult a T-34 harckocsi tömeggyártása, majd 1944-től a 85 mm-es változatának előállítása is. A két típusból a szovjet hadiipar összesen 58 ezret állított elő a háború alatt, mellyel hatalmas mennyiségi fölénybe került a keleti fronton. Ugyanez a fölény volt érezhető 1941-től élőerőben is: míg 1941 végén csak 4 millió orosz katona harcolt a keleti harcmezőkön, addig 1944-re 6,5 millió fölé emelkedett a harcban álló szovjet katonák száma. Ezzel az irdatlan számmal a németek egyszerűen nem versenyezhettek, főleg, hogy 1944-től két másik fontos fronton is helyt kellett állniuk: Olaszországban és a nyugati fronton (a normandiai partarszállástól kezdődően). Hitler ugyan próbált ellentámadásokra parancsot adni, de ezek is rendre kudarcba fulladtak. Ilyen volt a kurszki tankcsata is 1943 nyarán, melyben ugyan óriási veszteségeket okoztak a szovjeteknek, mégis a visszavonulást kellett választaniuk a túlerőben támadó oroszok miatt. A németek visszavonulása Kurszk után állandúsult: 1944 végére a Szovjetunió területének túlnyomó részéről teljesen kiszorultak.

A kép forrása: realhistoryonline.com

3.Németország gazdasági lemaradása

A III. Birodalom gazdasága Európában élen járt még 1939-ben, ám a háborús években fokozatosan lemaradt az angol, amerikai és szovjet potenciállal szemben. A német hadiipar egyszerűen nem tudott lépést-tartani a három nagyhatalom együttes ipari termelésével szemben. Bár Hitler a háborús második szakaszában újabb és újabb "csodafegyverektől" remélte a fordulatot, valójában ezek csak kétségbeesett kísérletek voltak arra, hogy a német hadsereg meggállítsa a túlerőben lévő szövetséges csapatokat. Kifejlesztették a Tigris harckocsikat, melyek nagyobbak voltak ugyan az angol, amerikai és szovjet tankoknál, de a német ipar csak 1368 db Tiger I-et és 569 db Tiger II-őt volt képes előállítani. (Ráadásul a rengeteg meghibásodás miatt távolról sem bizonyultak "csodafegyvereknek".) Kísérletek folytak rakéták kifejlesztésére is, így megjelentek a V-1 majd V-2 rakétaindító rendszerek, melyekkel a németek Hollandiából indítottak csapásokat Anglia ellen, ám a találati pontosság minimális volt így a tudományos jelentőségén túlmenően semmi hatása nem volt a háború menetére. Az utolsó nagy német ellentámadási kisérlet a nyugati fronton 1944 karácsonyán (Ardenneki offenzíva) már üzemanyag-hiány és légi-támogatásbeli hiány miatt bukott el.

A legendás Tigris harckocsi. Forrás: reddit.com

Németország bármilyen erős is volt a háború küszöbén, mégis kimerült 5 évnyi szakadatlan harc után, mégpedig minden téren: élőerőben sem győzték a küzdelmet a három fronton és hadianyag terén sem. Hitler három célja közül mindegyiket csak felerészben tudta megközelíteni: a 11 milliós európai zsidóság felét valóban megsemmisítette haláltáboraiban (mint Auschwitz), ám a nácizmus sehol nem talált követőkre a meghódított államokban és az európai országok legyőzése sem sikerült az amerikai, angol és szovjet összefogás túlerejének köszönhetően.

Artifex